A Kék Korszak története (0. – 4000.)
Athas története jóval azelőtt kezdődik, hogy megjelentek volna a varázsló királyok, vagy akár a mágia pusztító formái. A legkorábbi ismert időszak a Kék Korszak, amikor a világ teljesen más képet mutatott, mint amit ma ismerünk.
Ebben az időben Athas nagy részét víz borította. A bolygó inkább egy hatalmas óceánvilág volt, amelyet szigetek, part menti dzsungelek és sekély tengerek tarkítottak. A klíma meleg és párás volt, a növényzet sűrű, az élővilág rendkívül gazdag. A későbbi sivatagok helyén ekkor még élet nyüzsgött.
A Kék Korszak egyetlen értelmes, domináns népe a halflingek voltak. Ők alkották az első nagy civilizációt Athason. Fontos azonban megérteni, hogy ez a civilizáció teljesen más alapokon működött, mint a későbbi társadalmak.
A halflingek nem építettek kővárosokat és nem használtak klasszikus eszközöket. A tudásuk középpontjában az úgynevezett életformálás állt. Ez egy olyan fejlett bio alapú technológia volt, amely lehetővé tette számukra, hogy élőlényeket alakítsanak át és hozzanak létre.
Az életformálás segítségével a halflingek gyakorlatilag mindent élő anyagból hoztak létre. Eszközeik, fegyvereik, sőt bizonyos esetekben még az építményeik is élő organizmusok voltak. Ezek nem egyszerűen növesztett dolgok voltak, hanem tudatosan megtervezett és módosított élő rendszerek.
A társadalomban azok rendelkeztek nagyobb befolyással, akik mélyebben értették ezt a tudást. Nem volt egyetlen uralkodó vagy központi birodalom. Több közösség létezett, amelyek különböző irányokba fejlesztették az életformálást. A hatalom így inkább tudás és képesség kérdése volt, nem pedig öröklött pozíció.
A halflingek egy idő után nem elégedtek meg azzal, hogy a meglévő életformákat alakítsák. Kísérletezni kezdtek új fajok létrehozásával is. Ennek során különböző lényeket terveztek és módosítottak, hogy alkalmazkodjanak bizonyos környezeti vagy társadalmi igényekhez.
Ezekből a kísérletekből származnak Athas későbbi ismert fajainak ősei. Az emberek például egy mesterségesen létrehozott fajból, az úgynevezett rhulkból fejlődtek ki. Hasonló módon más humanoid fajok alapjai is ebben az időszakban jöttek létre, még ha későbbi formájuk csak a következő korszakokban alakult ki.
A Kék Korszak másik fontos fordulópontja az volt, amikor a halflingek más síkokkal kezdtek kapcsolatba lépni. Kísérleteik során megnyitottak egy átjárót egy idegen, sötét dimenzió felé, amelyet később The Black néven ismertek. Ez a sík nem hasonlított a megszokott valósághoz, és alapvetően pszionikus jellegű energiákat közvetített.
Ezzel Athas történetében először jelent meg a pszionika. Bár kezdetben ez új lehetőségeket jelentett, hosszabb távon instabilitást is hozott. A világ egyensúlya elkezdett felborulni, és az életformálás sem működött már olyan kiszámíthatóan, mint korábban.
A halflingek erre nem visszavonulással reagáltak, hanem még intenzívebb beavatkozással. További kísérletekbe kezdtek, újabb fajokat hoztak létre, és megpróbálták irányítani a változásokat. Ezek a beavatkozások azonban egyre nagyobb léptékűvé váltak, és már nemcsak egyes élőlényeket, hanem a teljes bolygót érintették.
A korszak végéhez közeledve Athas csillaga és éghajlata is megváltozott. A pontos okok nem minden forrásban egyértelműek, de a halflingek nagyszabású kísérletei valószínűleg hozzájárultak ehhez az átalakuláshoz. A tengerek lassan visszahúzódtak, a szárazföldek megnőttek, és a világ elkezdett kiszáradni.
Ez az átmenet vezetett a következő korszakhoz, a Zöld Korszakhoz, ahol már a ma ismert fajok és civilizációk kezdtek kialakulni.
A Kék Korszak tehát nemcsak egy korai, egzotikus időszak volt Athas történetében, hanem az az alap, amelyre minden későbbi esemény épült. A halflingek kísérletei nélkül nem léteznének az ismert fajok, és valószínűleg maga Athas is teljesen más világ lenne.
A Zöld Korszak története (4000. – 5999.)
A Kék Korszak végére Athas már nem az a vízzel borított világ volt, amelyben a halflingek civilizációja megszületett. A tengerek visszahúzódtak, a szárazföldek megnőttek, és a bolygó arculata alapvetően megváltozott. Ezzel kezdetét vette a Zöld Korszak.
Ez az időszak már sokkal közelebb áll ahhoz a klasszikus fantasy világhoz, amit könnyebb elképzelni. Athas nagy részét erdők, füves síkságok és termékeny vidékek borították. A klíma kiegyensúlyozottabb volt, a víz még bőségesen jelen volt, és a természet képes volt fenntartani a nagyobb népességet is.
A halflingek ebben a korszakban már nem voltak egyeduralkodók. Korábbi kísérleteik eredményeként több új faj is megjelent és elterjedt a világban. Az emberek, akik a rhulk nevű mesterséges fajból fejlődtek ki, egyre jelentősebb szerephez jutottak. Emellett jelen voltak az elfek, törpék és más humanoid népek is, amelyek szintén a Kék Korszak életformáló kísérleteiből származtak.
A Zöld Korszak társadalma sokkal sokszínűbb volt, mint a korábbi időszaké. Különböző népek, kultúrák és városok jöttek létre. Megjelentek az első nagyobb települések és civilizációk, amelyek már nem élő anyagból épültek, hanem hagyományosabb módon, kőből és más anyagokból.
Ebben az időszakban alakult ki az, amit Athas klasszikus történelmi korszakának lehet tekinteni. A népek közötti kapcsolatok, kereskedelem, konfliktusok és szövetségek mind megjelentek. A világ élhető volt, de már nem egységes. A halflingek korábbi dominanciája megszűnt, és helyét egy sokszereplős, versengő rendszer vette át.
A Zöld Korszak egyik legfontosabb új eleme a mágia megjelenése volt. Ez már nem az életformálás finom, organikus tudománya volt, hanem egy újfajta erő, amely közvetlenül a világ energiáit használta fel.
A mágia azonban két különböző úton fejlődött.
Az egyik az úgynevezett preserving, vagyis megőrző mágia volt. Ennek használói igyekeztek úgy alkalmazni a varázslatot, hogy az ne károsítsa a környezetet. Ez a megközelítés lassabb és nehezebb volt, de hosszú távon fenntartható maradt.
A másik út a defiling mágia volt. Ez a forma közvetlenül az élő környezetből vont el energiát, és ennek következtében a növényzet elsorvadt, a talaj elhalt, és a terület hosszú időre terméketlenné vált. Ez a módszer sokkal gyorsabb és erősebb volt, de pusztító hatással járt.
A defiling mágia felfedezése és rendszerszintű alkalmazása egyetlen személyhez köthető: Rajaat, az Első Varázsló megjelenéséhez.
Rajaat ember volt, és kivételes tehetséggel rendelkezett mind a mágia, mind a pszionika terén. Ő volt az, aki a mágiát tudatosan új irányba terelte, és felfedezte, hogyan lehet azt a környezet rovására felerősíteni.
Ez a felismerés alapjaiban változtatta meg Athas jövőjét.
Rajaat nemcsak hatalmat keresett, hanem ideológiát is képviselt. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség az egyetlen „helyes” faj Athason, és a többi nép jelenléte torzítja a világot. Ennek megfelelően tanítványokat választott magának, akiket hatalommal ruházott fel, és egy konkrét célt adott nekik: a nem emberi fajok kiirtását.
Ezek a tanítványok lettek később a Cleansing Wars vezetői. Mindegyikük egy-egy faj megsemmisítéséért felelt. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történt, hanem hosszú, pusztító háborúk sorozatában zajlott.
A Zöld Korszak vége gyakorlatilag ezekkel a háborúkkal azonosítható.
A Cleansing Wars során a defiling mágia széles körben elterjedt. A csaták nemcsak a hadseregeket pusztították, hanem a környezetet is. Erdők tűntek el, termőföldek váltak élettelenné, és a világ ökológiai egyensúlya végleg megbomlott.
A háborúk előrehaladtával Rajaat tanítványai egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Ugyanakkor egy ponton ráébredtek arra, hogy mesterük céljai túlmutatnak azon, amit ők elfogadhatónak tartanak. Rajaat végső terve nem állt meg a nem emberi fajok kiirtásánál, és ez konfliktushoz vezetett közte és tanítványai között.
A tanítványok végül összefogtak, legyőzték és bezárták Rajaatot. Ez az esemény lezárta a Zöld Korszakot, de nem hozott megnyugvást a világnak.
A háborúk és a defiling mágia következményei már visszafordíthatatlanok voltak. Athas jelentős része elsivatagosodott, a természeti erőforrások kimerültek, és a világ egy új, sokkal kegyetlenebb korszakba lépett.
Ez lett a Sorcerer Kingek kora, amelyben Rajaat egykori tanítványai városállamok uralkodóivá váltak, és tovább használták azt az erőt, amely Athas pusztulását elindította.
A Zöld Korszak tehát egy átmeneti időszak volt. Egy olyan világé, amely még élhető volt, de már magában hordozta a későbbi pusztulás minden okát.
A Vörös Korszak (6000. – 6500.)
Amikor a Zöld Korszak véget ért, Athas már nem volt képes visszatérni korábbi állapotába. A Cleansing Wars nemcsak a népeket tizedelték meg, hanem a világ alapjait is megrendítették. A defiling mágia széles körű használata elkezdte kiszívni az életet a földből, és ez a folyamat nem állt meg a háborúk lezárultával sem.
A korszak kezdetét Rajaat bukása jelöli. Tanítványai, miután bezárták őt, nem pusztították el a tudást, amit tőle kaptak. Épp ellenkezőleg, megtartották, és saját céljaikra kezdték használni. Ezzel egy új hatalmi rendszer jött létre Athason.
A korábbi bajnokok városállamok élére álltak, és lassan átalakultak azzá, amit később varázsló királyoknak neveztek. Nem egy egységes birodalmat hoztak létre, hanem egymástól független központokat, amelyek saját területükön abszolút hatalmat gyakoroltak. Ezek a városok jelentették a túlélés egyetlen valódi esélyét a legtöbb ember számára, még akkor is, ha az élet bennük kemény és gyakran kegyetlen volt.
A Vörös Korszak egyik legfontosabb folyamata a varázsló királyok átalakulása volt. Rajaat tanítványai nem maradtak egyszerű emberek. Egy hosszú és veszélyes folyamat során elkezdtek egy új létezési forma felé haladni. Ez az átalakulás egyfajta sárkányszerű állapot elérésére irányult, amely hatalmas mágikus erőt biztosított számukra. Az út azonban nem volt teljes mindenki számára. Egyetlen lény jutott el a végső állapotig, míg a többiek köztes formában maradtak, egyensúlyozva az emberi és a szörnyetegi lét között.
A korszak során kialakult egy sajátos egyensúly a hatalom és a félelem között. A varázsló királyok uralkodtak, de fölöttük is létezett egy erő, amelyre figyelniük kellett. Ez az erő a teljesen átalakult lényhez kötődött, aki rendszeresen követelt tőlük hatalmas mennyiségű életenergiát. Ezeket az igényeket a városállamok lakosságának kellett kielégítenie, gyakran áldozatok formájában.
Ez a rendszer hosszú időn keresztül fennmaradt, és meghatározta a korszak működését. A városállamok fennmaradtak, de folyamatos nyomás alatt álltak. A lakosság számára az élet a túlélésről szólt, nem a fejlődésről.
Közben a világ állapota tovább romlott. A defiling mágia nemcsak a múlt háborúiban okozott károkat, hanem a mindennapi hatalomgyakorlás része maradt. Minden egyes varázslat, amely az élet energiáját használta fel, tovább gyengítette Athast.
Az erdők eltűntek vagy elszigetelt területekre szorultak vissza. A termőföldek kimerültek, a víz egyre ritkábbá vált. A klíma szélsőségesebb lett, és a hőmérséklet folyamatosan emelkedett. A világ egyre inkább kiszáradt, és ez nem egy hirtelen változás volt, hanem egy lassú, de megállíthatatlan folyamat.
A korszak nevét adó jelenség, a nap megváltozása, szintén ehhez az időszakhoz köthető. A fény keményebbé és vörösesebbé vált, ami nemcsak a hangulatot, hanem a környezeti feltételeket is befolyásolta. A nappalok könyörtelenek lettek, és a természet már nem tudott olyan módon regenerálódni, mint korábban.
A Vörös Korszak végére Athas elérte azt az állapotot, amelyet már könnyen felismerünk. A világ nagy része sivataggá vagy félsivataggá vált, a civilizációk elszigetelt városállamokba húzódtak vissza, és a hatalom néhány rendkívül erős lény kezében összpontosult.
Ez az időszak nem egyetlen eseménnyel zárul le, hanem inkább átcsúszik a jelen ismert állapotába. A pusztulás nem áll meg, csak állandósul.
A Vörös Korszak tehát az az idő, amikor Athas végleg elveszíti a korábbi világait. A Kék Korszak bősége és a Zöld Korszak élhetősége ekkor már csak emlék. Ami megmarad, az egy olyan bolygó, ahol minden döntésnek ára van, és ahol a hatalom mindig az élet rovására működik.
A Karmazsin Korszak (6500. – 6700.)
A Vörös Korszak végére Athas már nem egy hanyatló világ volt, hanem egy olyan hely, ahol a pusztulás vált az alapállapottá. A változás nem állt meg, de már nem is volt látványos. A világ egyszerűen „beállt” arra a szintre, ahol a túlélés még éppen lehetséges.
Ez az a pont, ahol elkezdődik a Karmazsin Korszak.
Athas ekkorra már szinte teljesen kiszáradt. A tengerek eltűntek, a termékeny földek nagyrészt elhaltak, és csak elszórt zöld területek maradtak meg, amelyek körül az élet sűrűsödni tudott. A víz lett a legnagyobb érték, és minden, ami ehhez kötődött, hatalmat jelentett. A hőség állandó, a nappalok kíméletlenek, és a világ nagy része egyszerűen nem alkalmas arra, hogy hosszú távon eltartson nagy közösségeket.
A civilizáció ezért a városállamokba húzódott vissza. Ezek a városok nem fejlődtek tovább, inkább konzerválódtak. Mindegyik egy saját rendszerben működött, de a közös pont mindenhol ugyanaz volt: a hatalom egyetlen lény kezében összpontosult. A varázsló királyok több ezer éve uralkodtak, és jelenlétük annyira természetessé vált, hogy a legtöbb ember számára már nem is kérdés, hogy a világ így működik.
A városok lakói többségében rabszolgák vagy alárendelt helyzetű emberek voltak. A szabadság nem volt általános érték, inkább kivétel, és gyakran veszélyesebb, mint a kiszolgáltatottság. A rendszer kemény volt, de működött, és ez Athason már önmagában is sokat jelentett.
A városokon kívüli világ teljesen más szabályok szerint létezett. A pusztaság nem tartozott senkihez, és nem is védett meg senkit. Kevés víz, kiszámíthatatlan környezet, és olyan lények, amelyek alkalmazkodtak ehhez a kemény világhoz. Az itt élők nem rendszerekben gondolkodtak, hanem napokban.
A mágia ebben a korszakban már mindenki számára ismert volt, de nem csodaként, hanem veszélyként. A defiling mágia használata azonnali és látványos nyomot hagyott maga után. Aki ilyet használt, az nemcsak hatalmat mutatott, hanem pusztítást is. A preserving út létezett, de nehéz volt, és kevesen jártak rajta. A legtöbb hatalom továbbra is a gyorsabb, rombolóbb megoldásokra épült.
A pszionika viszont természetes része lett a világnak. Sok lény rendelkezett valamilyen szintű pszichikus képességgel, és ez egy olyan erőforrás volt, amely nem rombolta tovább a környezetet. Emiatt sokkal elfogadottabbá vált, és sok helyen a mindennapok része lett.
A múlt ekkorra már nagyrészt eltűnt. A Kék Korszak halflingjeinek tudása, az életformálás, vagy akár a Zöld Korszak részletes történetei is legendákba csúsztak. Az emberek tudták, hogy a világ nem mindig volt ilyen, de azt már nem, hogy pontosan milyen volt, és főleg nem, hogy miért változott meg.
Ebben a látszólag stabil rendszerben történik meg az az esemény, amely először bontja meg komolyan az egyensúlyt.
Tyr városában a varázsló király, Kalak, egy hatalmas rituáléra készül. A célja az, hogy végigvigye azt az átalakulást, amely a végső hatalmat jelenti. Ehhez azonban óriási mennyiségű életenergiára van szüksége, ezért a város teljes működését ennek rendeli alá. Rabszolgák ezreit dolgoztatják egy hatalmas építményen, és minden erőforrás a rituálét szolgálja.
A folyamat azonban nem marad ellenállás nélkül. A városban kialakul egy ellenállás, amely különböző hátterű emberekből áll. Gladiátorok, lázadók, olyanok, akik már nem akarnak ebben a rendszerben élni. Amikor a rituálé elkezdődik, és Kalak a leginkább kiszolgáltatott állapotba kerül, sikerül megölniük.
Ez az esemény nemcsak Tyr történetét változtatja meg, hanem az egész világét.
Addig a varázsló királyok lényegében megdönthetetlennek számítottak. Több ezer évig senki sem volt képes megölni egyet sem. Kalak halála megmutatja, hogy ez nem igaz. A hatalmuk hatalmas, de nem végtelen.
Tyr ezután különleges hely lesz. Nem válik hirtelen jóvá vagy biztonságossá, de megszűnik benne az a fajta uralom, amely minden más városban természetes. Megjelenik egy új állapot, amelyben nincs egyetlen, mindent irányító mágikus lény a csúcson.
Ez nem hoz azonnali változást Athas egészére nézve, de egy gondolat elindul. Ha egy varázsló király elbukhat, akkor talán mások is.
A Karmazsin Korszak ettől válik igazán érdekessé. Nem azért, mert a világ jobb lett, hanem mert először jelenik meg benne valódi bizonytalanság a hatalom szintjén. Az a rendszer, amely évezredeken át változatlannak tűnt, már nem teljesen stabil.
Athas továbbra is kemény, száraz és kegyetlen világ marad. A túlélés nem lesz könnyebb. De már nem teljesen előre eldöntött, hogy minden örökké ugyanígy marad.
Dregoth története – a sorcerer king, aki túl messzire ment
A varázsló királyok mind hatalmasak voltak, de egy ponton mind ugyanabba a falba ütköztek. Tudták, hogy Rajaat hatalma honnan származik, és hogy az az út, amin járnak, nem ér véget a városállamok uralmánál. A végső cél egy teljes átalakulás volt, egy olyan állapot, amely túlmutat az emberi létezésen.
A legtöbben azonban megálltak félúton.
Elég hatalmat szereztek ahhoz, hogy uralkodjanak, és nem akarták kockáztatni azt az egyensúlyt, amit kialakítottak. Tudták, hogy ha túl messzire mennek, elveszíthetik az irányítást, vagy maguk is olyan fenyegetéssé válhatnak, amelyet a többiek nem tűrnek meg.
Dregoth nem tartozott közéjük.
Ő Giustenal uralkodója volt, és a többieknél is erősebben hitt abban, hogy a hatalom nem állapot, hanem folyamat. Nem elégedett meg azzal, hogy egy város fölött uralkodik. Azt akarta elérni, amit Rajaat elkezdett, de nem fejezett be. A teljes átalakulást.
Nem egyszerűen használta a defiling mágiát, hanem egyre mélyebbre ment benne. A kísérletei túlmutattak azon, amit a többi varázsló király elfogadhatónak tartott. Egy ponton már nem lehetett megmondani, hogy még emberként gondolkodik-e, vagy valami egészen mássá vált.
A többiek észrevették ezt.
Nem azért, mert erkölcsi problémájuk lett volna vele. Athason ez ritkán játszik szerepet. Hanem azért, mert Dregoth kezdett kiszámíthatatlanná válni. A hatalma nőtt, és nem volt hajlandó alkalmazkodni ahhoz a hallgatólagos egyensúlyhoz, amely a varázsló királyok között kialakult.
Ez az egyensúly volt az, ami lehetővé tette, hogy mindannyian fennmaradjanak.
Dregoth ezt veszélyeztette.
Ezért a többiek összefogtak ellene.
Nem egy nyílt háború formájában, hanem egy célzott, összehangolt támadás során. Ez önmagában is sokat elmond. A varázsló királyok ritkán működnek együtt, de ebben az esetben nem volt más választásuk. Ha Dregoth tovább halad az útján, előbb vagy utóbb mindannyiukat fenyegetni fogja.
Megölték.
Ez volt az egyik legfontosabb pillanat Athas történetében, mert ez volt az egyetlen ismert eset, amikor a varázsló királyok közösen eltávolították egyiküket. Ez megmutatta, hogy a hatalmuk ellenére sem érinthetetlenek, és hogy létezik egy határ, amit még ők sem léphetnek át következmények nélkül.
Giustenal elpusztult, vagy legalábbis eltűnt a térképről. A város rommá vált, és hosszú időre a múlt részévé lett.
A történet azonban nem ért véget itt.
Dregoth nem maradt halott.
Valamilyen módon visszatért, de már nem ugyanazként a lényként. Élőholtként tért vissza, egy olyan formában, amely még közelebb állt ahhoz a végső állapothoz, amit korábban el akart érni. Nem egyszerűen túlélte a halált, hanem átalakította azt.
És ami talán még fontosabb, eltűnt a többiek szeme elől.
Miközben a világ azt hitte, hogy végleg elpusztult, Dregoth a romok alatt, rejtve kezdett újra építkezni. Nem várost, hanem hatalmat. Nem nyílt uralmat, hanem egy olyan rendszert, amely kívül esik a varázsló királyok egyensúlyán.
Ekkorra már nem érdekelte ugyanaz, mint korábban.
Nem egy város fölött akart uralkodni, és nem is egyszerűen több hatalmat akart. A célja sokkal nagyobb lett. Olyan szintű létezést keresett, amely Athason túlmutat. Kapcsolatot keresett más síkokkal, más erőkkel, és megpróbált kilépni abból a zárt rendszerből, amelyben a varázsló királyok éltek.
Ez az, ami igazán veszélyessé teszi.
A többi varázsló király egy rendszer része. Ismerik egymást, számolnak egymással, és bár ellenségek, mégis egyensúlyban tartják a világot. Dregoth viszont kívül áll ezen. Nem érdekli az egyensúly, és nincs szüksége arra, hogy együttműködjön másokkal.
Az ő története nem a hatalom megtartásáról szól, hanem annak meghaladásáról.
És ezzel ő az egyik kevés lény Athason, aki nemcsak a világ jelenére, hanem annak jövőjére is valódi fenyegetést jelent.
Az Umber Korszak
Az Umber Age már nem egy klasszikus értelemben vett „következő korszak”, hanem inkább egy lehetőség. Nem minden Dark Sun anyag kezeli ugyanúgy, de ahol megjelenik, ott egy kérdést tesz fel:
mi történik Athasszal azután, hogy a több ezer éves rend végleg meginog?
A Karmazsin Korszak végére a világ még mindig működik, de már nem olyan stabil, mint korábban. Tyr példája megmutatta, hogy a varázsló királyok nem érinthetetlenek. Ez önmagában nem dönti meg a rendszert, de elkezdi aláásni.
Az Umber Korszak ennek a következménye.
Nem egyetlen eseménnyel kezdődik, hanem lassú változások sorozatával. Egyes városokban nő az elégedetlenség, máshol megerősödik az elnyomás. Vannak helyek, ahol a hatalom még szorosabbra zár, és vannak, ahol repedések jelennek meg.
A varázsló királyok közül néhány továbbra is stabilan uralkodik, mások viszont egyre több kihívással szembesülnek. Nem feltétlenül nyílt lázadásokkal, hanem kisebb, folyamatos ellenállással. Titkos csoportok, szökött rabszolgák, pszionikus közösségek és olyan egyének jelennek meg, akik már nem fogadják el automatikusan a régi rendet.
A világ maga eközben nem gyógyul meg.
Athas továbbra is száraz, forró és kimerült. A természet nem tér vissza a Kék vagy a Zöld Korszak állapotához. A változás inkább társadalmi és hatalmi szinten történik, nem környezeti szinten.
A pszionika szerepe tovább erősödik. Mivel nem pusztítja a környezetet, egyre többen fordulnak felé. Ez nem forradalom, hanem lassú eltolódás. Egy olyan irány, amely talán fenntarthatóbb, mint a mágia, de nem ad azonnali megoldást.
A mágia továbbra is jelen van, és a defiling nem tűnik el. A hatalommal rendelkezők többsége továbbra is ezt az utat választja, mert gyors és hatékony. Ez viszont azt is jelenti, hogy Athas állapota nem javul, csak nem romlik már olyan látványosan, mint korábban.
Az Umber Korszak egyik legfontosabb jellemzője a bizonytalanság.
A korábbi korszakokban a világ iránya egyértelmű volt. A Kék Korszak a teremtésről szólt, a Zöld Korszak a fejlődésről, a Vörös Korszak a pusztulásról, a Karmazsin Korszak pedig a fennmaradásról.
Az Umber Korszakban viszont nincs egyetlen irány.
Nem tudni, hogy Athas tovább süllyed, vagy valamilyen új egyensúlyt talál. Nem tudni, hogy a varázsló királyok rendszere fennmarad, vagy lassan szétesik. És azt sem, hogy a világ valaha képes lesz-e regenerálódni, vagy már végleg túllépett azon a ponton.
Ez a korszak ezért nem lezárt történet, hanem nyitott tér.
Egy olyan időszak, ahol a világ sorsa már nem előre meghatározott eseményeken múlik, hanem azon, hogy kik és hogyan avatkoznak bele. Az egyének szerepe itt nagyobb, mint bármelyik korábbi korszakban.
Az Umber Korszak nem ad válaszokat.
Csak lehetőségeket.
