Görög mitológia
Ezt most messziről kell kezdenem. Geryon egy 3 fejű órás volt a görög mitológiában. Neves felmenőkkel!
Apja Khrüszaór, aki Poszeidón és Medusa fia, anyja a folyók és források nimfáinak egyike, Kallirhoé. Nagyszülők közt megtalálható Poszeidon és Medusa. Itt nagyon el lehetne kalandozni, érdekes családi összefonódások felé, de nekünk ez kevésbé érdekes. Kinézetre egy 3-as sziámi ikret kell elképzelni, 3 pár lábbal, 3 fejjel, a törzsénél összenőve. Talán még a halála érdemel szót. Heraklész (Hercules) végzett vele, a 12 próbájának teljesítése közben. Megölte, majd elrabolta a Geryon által őrzött bivaly csordát.
Megjelenik Dante Poklában is. Geryon hátán utazva kel át a folyón Dante.
Eredet
Geryon először a Advanced Dungeons & Dragons Monster Manual könyvben szerepelt. De többet a 3. kiadású Codex of Betrayal -ból tudhatunk meg az eredetéről. Az elbeszélések szerint Geryon a He Who Was nevű entitás szolgálatában állt, Asmodeus -szal és másik 6 angyallal egyetemben. He Who Was talán egy jó isten, de mivel Planescape is érintett nem igazán lehet tudni. A nevét magának adta és arra utal, hogy ő egy ősi hatalom. Sokat nem írnak róla, mellékszereplőként említik. Ha valaki tud róla többet, engem is érdekel, ne tartsa magában! 🙂
Egy napon a Hetek egy nem jegyzett ellenséggel, feltehetően a Dawn War végéről egy Primordial -lal vagy egy lénnyel a Far Realm -ből harcoltak amely megsemmisített közülük négyet, és súlyosan megnyomorította a túlélő három testét és lelkét. Mivel a He Who Was nem tudta megmenteni mind a 3 túlélőt, a gyengébbik két angyal esszenciáját felhasználva segített Geryon -on. Innen eredhet későbbi ábrázolása, mint háromfejű lény, töredezett személyiséggel. Geryon ugyanolyan elképzelhetetlenül gyászolt (hiszen a testvéreit jobban szerette a mesterénél), mint a He Who Was maga, de idővel a megmentésért érzett hálája keserű gyűlöletté változott, amikor rájött, hogy istensége segítsége, hogy életben maradjon, egyúttal meg is átkozta, hogy érezze amit az angyal testvérei éreztek és gondolnak. Így örökké újra és újra átélje kínjaikat.
Geryon azon vágyára apellálva, hogy elhallgattassa a fejében lévő hangokat, Asmodeus végül a maga oldalára állította. A szélhámos, áruló angyal megbízható tábornoka, bérgyilkosa és szabotőre lett. Miután a Nine Hells -be költözött. Asmodeus teljesítette az alku rá eső részét azzal, hogy egyesítette Geryon széttöredezett elméjének darabjait, így testvérei gondolatait inkább homályos emlékeknek, mint élénk élményeknek érezte. Amit Asmodeus nem tudott visszacsinálni, az az Infernal power által történt 3 felé szakítása volt, így 3 torzóval rendelkezett amelyek a halott angyalokra hasonlítottak, és három fejjel, amelyekből Geryon a mentális állapotától függően beszélt: ravasz, dühös és mániákus.
Először a 3. kidásban kapott statisztikát, olvashatsz róla a Book of Vile Darkness (2002), Tome of Magic (2006) és a Fiendish Codex II: Tyrants of the Nine Hells (2006) könyvekben.
A 4. kiadásban a 3. kiadáshoz hasonlóan alakul az élete, de aztán folytatódik: Miután Asmodeus száműzte, Tytherionba ment, és egy barlangba vonult vissza. Mostanában előfordul, hogy nagyhatalmú halandók zsoldjába áll, illetve pokoli paktumokat köt warlock -okkal. Az utóbbi időben az a kérdés kísérti, hogy Asmodeus miért száműzte őt, miután bizonyította hűségét. Most úgy véli, hogy Asmodeus egy olyan szörnyű feladatot akar tőle, amelyről a Pokol Ura még csak beszélni sem mert, és fél attól, hogy akár csak közvetve is kapcsolatba hozzák vele. Úgy gondolja, hogy Asmodeus elvárja tőle, hogy kitalálja, mit kell tennie, és megbirkózzon vele, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy megpróbálja kitalálni, milyen feladat lenne olyan szörnyű, hogy maga Asmodeus is félne tőle. Még ha ki is találja, hogy mit kellene tennie, akkor is bizonytalan, hogy valóban megtegye-e vagy sem.
Megjelenés
A kinézete nagyon azon múlik, hogy melyik kiadással játszol. Jellemzően megjelenik a hármasság minden verzióban.
Egyik verzióban Geryon 3 méter magas volt, kígyószerű teste 9,1 méter hosszúra nyúlt, és mérget csöpögtető tüskében végződött. Emberszerű törzse izmos volt, hátából hatalmas, denevérszerű szárnyak álltak ki, nagy, bestiális karjai pedig mancsokhoz hasonló karmos kezekben végződtek. Össze nem illő testfelépítése ellenére a Vadállat egyfajta nyers, állatias jelenléttel rendelkezett, ami furcsán csábítóvá tette, a feje pedig furcsán jóképű arccal büszkélkedhetett.
Egy másikban, ami előzőhöz képest csak apróságokban tér el, az egyetlen emberi vonása a szép feje. Teste kígyószerű, lábak nélkül, hatalmas denevérszárnyai vannak, és szúrós farka halálos mérget csöpögtet. Karjai erősek és szőrösek, mancsszerű kezekben végződnek, és minotaurusz szarvai vannak. Mint egy bizarr, hármas szimmetriájú lényként írják le, aki három, egymásnak háttal összeolvadt ogre mágusra hasonlít, három izzó zöld szemmel és három pár szárnnyal.
Az 5. kiadásban nem kapott új történetet csak kiegészítették a Stygia uralmáért folytatott harccal. Levistus és Geryon küzd egymással Stygia trónjáért. Jelenleg Geryon áll nyerésre. Asmodeus jégtömbbe fagyasztotta Levistus -t és Geryon próbálja kihasználni a helyzetét. Kinézetéről sem készült új leírás, új grafikát kapott.
Személyiség
Leváltása előtt Geryon a főördögök közül a legelégedettebbek közé tartozott, megelégedett azzal, hogy vadászatait vezesse, és engedje, hogy alattvalói fenntartsák birodalmát, miközben elkerülte a Nine Hell -t sújtó intrikus politikát. Mindig szüntelenül vadászó lény volt, aki kitartóan üldözte zsákmányát, de miután száműzték , féltékenyebbé vált, és a vadász attitűdjét alkalmazta korábbi hatalmának visszaszerzésére.
Míg más ördögök távolról irányítják hadseregük, Geryon kegyetlen és vérszomjas, és inkább saját kezével zúzza szét ellenségeit. Ami bár hasznos a Stygian pusztaságban, bestiális vadsága egyben gyengesége is, ami negatívan befolyásolja a lelkek gyűjtésére és a megfelelő hierarchia kialakítására való képességét. Barbár természete és a „Mocsok Ura” cím ellenére, ami egy gúnyos szójáték, hasonlóan „Hazugság Ura” jelzőjéhez, Geryon ironikus módon makulátlan, tiszta környezetet kedveli, ahogy ő maga is mindig ügyel, hogy tiszta legyen, ami miatt van aki kissé elmebetegnek tekinti.
Erőssége/gyengesége
Geryon még akkor is félelmetes harcos volt, amikor meggyengült, és képes volt széttépni a halandókat egyetlen kedvenc fegyverével, a karmaival. Nemcsak arra használta őket, hogy darabokra tépje az ellenségeit, hanem arra is, hogy lefogja őket, mielőtt befecskendezné a fullánkjában lévő életerő-elvonó mérget, ami az egyik kedvenc taktikája volt. Stygia egykori (leendő?) ura immunis a hidegre, és a legtöbb sérülésből ijesztő sebességgel regenerálódik természetes úton, de a regenerációs képessége átmenetileg szünetelhet, ha áldott (Blessed) fegyverekkel, Holy Power -rel vagy Radiant energiával sebzik meg. Tekintetével félelmet kelt az ellenségében, és örömmel tölti el, ha ellenségei meghunyászkodnak előtte, akár a félelem miatt, akár mert önmaguktól behódolnak neki.
Brutális megjelenése és agresszív viselkedése ellenére Geryon képes taktikusan cselekedni, minek következtében a harci képességeinek hírnevében vetekszik Zariel harci tudásával. Az ellenségét messziről, varázslatszerű képességeivel gyengíti meg, amikből elég jól áll. Képes alakot váltani, messziről elbűvölni az áldozatát, manipulálhatja a hideget, vagy egy symbol of pain -t helyez el. Támadhat akár az unholy word -del, vagy kívánságok valóra váltásával manipulálhatja zsákmányát. Légiói gelugon -okból, barbazus -okból, hamatulas -okból, osyluths -ból és pit fiend -ekből áll, bármikor magához hívhatja ezeket a pokoli lényeket.
Az ikonikus eszköze, a Horn of the Bull képes volt akár 20 minotaurusz megidézésére is. Bár van aki úgy tartja, azok nem minotauruszok voltak, hanem egy kihalt fiend faj. Minden esetre halálukig, vagy a kürt újbóli megfújásáig maradnak. Hatalmát vesztve a kürt is gyengült, de ez mindegy is, mert ellopták tőle. A kürt akkora, hogy legtöbben csak 2 kézzel tartva tudják megfújni
Mindezek tetejébe Geryon arról is ismert hogy két mágikus fegyvere is van. Az első egy élő harci fejsze, amelyet Sever néven ismernek. Egy olyan fegyver, amelyet a Nine Hells -ben kovácsoltak, és amely áramütést okoz azoknak, akiket a jó vagy a káosz megfertőzött, és elkövetik azt a hibát, hogy megpróbálják kézbe venni és használni. Ez a gonosz, meglepően éles fegyver verbálisan vagy telepatikusan kommunikál, illetve képes felismerni a titkos csapdákat és átjárókat. A második egy Tonguelash nevű pajzs, amelynek felszínén egy óriási, ördögi arcot ábrázoltak. Nem intelligens, mint a Sever, de a szája környékén egy vörös nyelv van, amely a kezelője parancsára gyorsan ostorként csap ki, rövid időre megbénítva a célpontot, és hetente egyszer képes félelemkeltő üvöltést kiereszteni, hogy megrémítse a kezelője ellenségeit.
Otthona, Stygia
Geryon elsődlegesen Stygia -ban lakott, ami a Pokol zabolátlan ötödik rétege, amelyet a fagyos óceánok és jégtáblák jellemeznek. Uralkodása idején állították, tiszteletük jeléül a Geryon-oszlopot, amely a Styx folyón úszott az Elgarz jéghegyen. A gránitból készült monoliton barlangrajz szerű festményen ábrázolják, ahogy Geryon levágja a jobb kezét és mindenféle pokoli toldalékokkal helyettesíti, így növelve a hatalmát
Eredetileg Tantlin városából irányította a szintet, amelyet Stygia egyik legnagyobb és legközpontibb jéghegyéből építettek. Száműzetése után azonban Geryon kénytelen volt elhagyni hatalmának központját, amelyet korábban csak kivételes alkalmakkor hagyott el. Nemrég sikerült visszaszereznie egyik legrégebbi lakhelyét, a Citadel Coldsteel -t. Geryon titokban úgy építette meg az erődöt, hogy Stygia mélyén egy jéghegybe vájt üreget. Gyakran hasonlították sebész szikéhez, szinte klinikai sterilitása és veszélyessége miatt. Az erőd nagy része kellemetlenül hideg volt a legtöbb devil számára, és halálosan hideg a legtöbb halandó számára, aki hosszabb ideig ott tartózkodott. Bár a legalsó réteg melegebb, mivel olyan mélyre nyúlik, hogy félúton van Stygia és Malbolge között
A Geryon búvóhelye körüli mérföldet üvöltés hangjai töltik be, ami lehet a lények, vagy akár egyszerűen csak a fagyos szél hangjai. A biztonságba vezetőnek tűnő portálok időnként csak azért jelentek meg, hogy az utazókat valahol máshol, Stygiában helyezzék el. A búvóhelyén (Lair) belül képes elűzni (Banish) vagy megfékezni a sarkvidéki energiakitörésekkel a betolakodókat.
Aktivitás
Ha kedvet kaptál, hogy bele sződd a mesélésedbe, íme mikkel foglalkozik mostanság:
Száműzetése előtt, Geryon azzal foglalkozott, hogy vadászott azokra, akiket bonyolult cselszövésekkel Tantlin -ba csalt. A Nine Hells -en kívül elterjesztett pletykákkal csalta magához a zsákmányát. A pletykák mérhetetlen gazdagságról és a tiltott tudás megszerzésének lehetőségéről szóltak. Ha valaki túlélte a támadását, azt a kőbányáiba zárta be.
Bár még mindig élvezi az ilyesmi, egyszerű örömöket, ahogy a sárkányokat is irigységre bíró kincseskamrájában való bóklászást is, Geryon sokat gondolkodik azon, hogy miképpen kerülhetne újra hatalomra.
Az elsődleges motivációja az, hogy visszaszerezze elvesztett hatalmát és visszafoglalja Stygiát. Ideje nagy részét azzal tölti , hogy aljas cselszövéseket tervez Levistus ellen. Gondosan összeállított egy titkos sereget ördögi zsoldosokból és renegátokból, illetve Zarielhez hasonlóan cambion -okat nemzett, akik a légióit vezetik. Sok ármánykodás után végül nyílt háborúba kezdett a Frozen Prince ellen, teljes háborús zónává változtatva Stygia amúgy is vad pusztaságait.
Egyelőre nem ismert okból Asmodeus nem tesz semmit a hatalmi harc megállítása érdekében, sőt, valójában Geryon még mindig lelkeket gyűjt és szolgáltat be Asmodeus -nak, annak reményében, hogy visszakerüljön a hatalomba. Bár technikailag ő Stygia uralkodója, Levistus még mindig egy jégtömbbe van zárva, így egyikük sem képes közvetlenül befolyásolni a másikat. Ez gyakorlatilag azt jelenti hogy két archdevil uralkodik Stygia -ban.
Pletykák
Geryon bukása a pletykák áradát szabadított el a pokoli udvaraiban, Asmodeus okairól különféle spekulációk és elméletek születtek. Az egyik valószínű elképzelés az volt, hogy Asmodeus tudta, hogy Geryon végül kétségbeesetten fog küzdeni, hogy visszaszerezze régi pozícióját, és így könnyebben manipulálhatóvá válik a későbbi feladatokhoz. Asmodeus valóban Geryon vágyaira játszott, hogy rávegye őt a Neheod templomának megrohanására, ami a Coldsteel megépítését eredményezte.
Egy másik pletyka szerint a Geryontól, a bukásakor ellopott energiát nem Levistus -nak adták, hanem Glasya -ának, hogy ezzel is segítsék archdevil -é való felemelkedését. A kutatók között keringő történetek szerint Asmodeus különösen szerette a hitüket elvesztettek lelkeit, így a kiközösített Geryon zavart és zaklatott lelkéből lakmározik. Az is szóba került, hogy a száműzetés Geryon büntetése azért mert elhagyta a He Who Was -t.
Forrás: a fent említett könyvek, dnd wiki, FR wiki, Wikipedia
utat jelképezi.
Eredetileg a Nightmare -ek látszólag leharcolt, körülbelül 1,8 méter marmagasságú, éjfekete bundájú csődörök. Jobban megnézve azonban kiderül, hogy harciló szerű külsejük teljesen csak a felszínes figyelőt veri át. Hatalmas fejük, viperaszerű agyaraik és rosszindulatú, sötét szemeik van, amelyek gyakran vörösen izzó lángokkal fénylenek, és lángvörös tüzet okádnak kitágult orrlyukaikon keresztül. Ha egyet véletlenül sikerül legyőzni, halálát követően parázzsá válik.Acél patkóikkal lángoló nyomokat hagynak maguk után, amerre csak lépnek. Természetellenes gyorsasággal galoppoznak az éjszakában, fekete testük beleolvad a sötétségbe. Bárki látja őket, csak a száguldó, pokoli látványban részesül, ahogy a kénköves füstben megjelennek vagy eltűnnek benne. A pletykák szerint ezek a lények olyan gyorsan mozognak, hogy csak homályosan lehet látni őket, de azok, akik látták őket, azt gondolhatták, hogy képesek az árnyékok között mozogni vagy teleportálni, ami megmagyarázná azt a képességüket, hogy egy pillanat alatt megálljanak és hirtelen elinduljanak, vagy hirtelen megjelenjenek anélkül, hogy úgy tűnne, hogy mozogtak volna.
KépességeiA nevüket onnan kapták, hogy képesek megjelenni az álmokban, akár azelőtt, hogy az áldozat élőben találkozott volna velük. Egyfajta rossz ómenként, vagy akár a túlélők elméjében egy félelmetes támadás túlélését követően. Szabadon tudnak váltani az Asztrális és Éteri síkokra, valamint az Shadowfell -be. Szárnyak hiánya ellenére mágiával támogatottan még a futásnál is gyorsabban tudnak repülni. A patáik jellemzően meggyújtják a gyúlékony tárgyakat, és hatalmas tűzfalakat hagyhatnak maguk után.A Nightmare -t gyakran kénköves, sűrű füstköd veszi körül, hogy ők ne látszódjanak, de közben tökéletesen át tudnak látni rajta. Harc közben gyakran égető, kénes füstöt fújnak, és mérgesen felnyerítve mérgező gázokat lélegeznek ki. A vakító, fojtogató felhő az ellenséget zihálásra készteti és így képtelenné teszi a visszatámadásra, ha belélegezte azt.A Nightmare olyan szörnyű halált okozhat, amitől dühös és bosszúálló fantomok keletkezhetnek.
emberek mellkasán lovagolt, és rossz álmokat vagy rémálmokat hozott nekik. Annak ellenére, hogy a „mare” kancát is jelent, úgy tűnik, hogy a Nightmare -ek és a lovak között nem sok történelmi kapcsolat van. Van azonban egy 1781-es olajfestmény Fuseli-től, A rémálom címmel, amely egy alvó nőn guggoló Mare -t ábrázol. A háttérből egy természetellenesen fehér szemű ló szurokfekete feje figyeli a jelenetet.Bár nincs bizonyíték arra, hogy Gygax ezt a festményt tartotta volna szem előtt, amikor a Monster Manual -ban ábrázolt lószerű lényt megalkotta, könnyen lehet, hogy ez a festmény szolgált inspirációként, ha ismerte a művet. Ugyanilyen valószínű azonban az is, hogy Gygax egyszerűen csak egy szójátékot használt fel a „mare” szó kettős jelentésével.
sörénnyel. Vörös szemei vannak, és orrlyukaiból narancssárga lángokat fúj. Patásai parázsként égnek, szájából pedig éles agyarak állnak ki.Bár nem határozza meg, hogy melyik síkról származnak, a Monster Manual megjegyzi, hogy a Nightmare -ek alacsonyabb síkbeli lények, akiket gyakran használnak más gonosz lények hátasként. Nem meglepő módon ez adta nekik a „démoni lovak” és a „pokol lovai” alternatív neveket. Az ilyen lovak vonzereje lovasuk számára részben valószínűleg abban rejlik, hogy a Nightmare képes repülni és az éteri és asztrális síkokra utazni.
Nightmare -t tart. Annak ellenére, hogy ez egy 2. kiadású kaland, a Nightmare statisztikája az 1. kiadású Monster Manual szerinti. Érdekes módon a Nightmare XP-értéke eltér az 1. kiadású Dungeon Masters Guide-tól, de összhangban van azzal, ami végül a Monstrous Compendiumban fog megjelenni. A morál (a 2. kiadásban új stat) szintén szerepel, de „különleges” értékként szerepel az „elit (13-14)” érték helyett, amely végül a Monstrous Compendium bejegyzésében jelent meg.
A Nightmare leírását és statisztikáit tekintve figyelemre méltóan hasonlít korábbi kiadású rokonaira. Több HP-ja van (6d8+18, átlagosan 45, szemben a 33-mal), és több sebzést okoz, most már fizikai és tűzsebzésre osztva (1d8+4 + 1d4 tűz a két patatámadásra, és 1d8+2 a harapásból, ami átlagosan 29 pont, ha minden támadás talál, szemben a 2. kiadás 19 pontjával). Ugyanazokkal a különleges képességekkel rendelkezik: lángoló paták, védekező füst, valamint az asztrális és éteri síkokra való utazás képessége. A füsttámadás most már kúp alakú, de kissé messzebbre, 15 lábra nyúlik. A Nightmare -ek egyfajta rejtőzködést biztosít az ellenfelekkel szemben anélkül, hogy látását akadályozná. Az asztrális és éteri utazási képességeik úgy vannak megadva, mintha a 20. szintű varázsló varázsolta volna. A Nightmare rendelkezik az alertness and improved initiative feats -szel.
a paripák az alsóbb síkokról kerültek át, hogy új otthonukban lakjanak.
támadása, és bár a leírás szerint „gomolygó füstfelhőben” jelenik meg, ennek nincs mechanikai hatása, és a Nightmare nem képes semmilyen füstfelhő előállítására, ha egyszer már megjelent. Tüzes sörénye és farka van, valamint a szokásos lángokba borult patái. Már nem hoz létre maga mögött lángoló ösvényt, de elég fényesen ég ahhoz, hogy megvilágítsa a körülötte lévő területet (10 láb sugarú körben, további 10 lábnyira halvány fényt adva). Az AC-je 13, és 68 HP -ja van, ami valahol az 1.-3. kiadású és a 4. kiadású ősei között helyezkedik el.
